A komposztálható poharak
A piacon számos olyan pohárral találkozhatunk, amelyeket olyan környezetbarát jelzőkkel látnak el, mint „komposztálható”, „biológiailag lebomló” vagy „növényi alapanyagból készült”. Ezek a jelölések különösen vonzóak lettek a környezettudatos vendéglátásban, azonban a valóságban fontos megvizsgálni ezeknek a címkéknek a hitelességét és azt, hogy valójában milyen hatással vannak a környezetre. Akad néhány tényező, amelyek miatt érdemes kritikusan szemlélni ezeket a jelöléseket, és alaposabban megérteni, hogy mit is jelentenek valójában.
A komposztálható anyagok előnyei, hogy helyes komposztálás esetén a talaj számára nyújtanak gyógyírt. A poharak előállításához használt anyag jellemzően keményítő alapú tejsav (PLA), amely egyfajta bioműanyag és olyan növényekből állítják elő, mint a kukorica, a burgonya, vagy cukorrépa. Előnyük az lenne, hogy használat után, megfelelő komposztálási körülmények között lebomoljanak, így kevesebb hulladék kerüljön a szeméttelepekre. A probléma csak abban rejlik, hogy ezek közül is legtöbb az óceánokban és hulladéklerakókban végzi, mivel nem jutnak el a speciális komposztáló létesítményekbe. Az ipari komposztálás folyamata többek között magas hőfokkal és pontosan szabályozott nedvességtartalommal jár, és az ország sok részén nem érhető el. Egy tanulmány szerint a PLA termékek nem bomlanak le még 60 napos, 35 °C-os inkubálás után sem.
Mikor éri meg ezt az opciót választani?
Csak akkor tekinthető valóban tudatosnak a lebomló poharak használata, ha biztosítva van a szelektív gyűjtésük és megfelelő ipari feldolgozásuk, különben ezek a termékek is a szeméttelepeken landolnak.
Az újrahasználható műanyag poharak, aka repoharak
Az újrahasználható poharak vagy repoharak anyag-összetételüket tekintve legtöbbször PP-ből (polipropilén) készülnek, mert az anyag merevsége miatt kiváló ellenállást mutatnak.
A környezeti lábnyom szempontjából az újrahasználható poharak gyártása kezdetben magasabb CO2-kibocsátással járhat, mint az egyszer használatos vagy komposztálható társaiké.
A Denkstatt Hungary által készített életciklus tanulmányból kiderül, amely a RevoCup poharakat vizsgálta, hogy a különböző űrmértékű RevoCupok gyártása 0,139 kg CO2-ekv. (3 dl RevoCup), 0,176 kg CO2-ekv. (4 dl RevoCup), illetve 0,187 kg CO2-ekv. (5 dl RevoCup) kibocsátással jár. Azonban a többszöri használat révén (akár 500 alkalommal is újrahasználhatók) ez a kezdeti kibocsátás gyorsan amortizálódik, ugyanis az 500 ml-es RevoCup általában öt használat után kezd jobb környezeti teljesítményt nyújtani a GWP (Global Warming Potential) tekintetében.
De hogyan maradhat akár 500 alkalommal is körforgásban a pohár?
Elsősorban fontos, hogy a vendéglátóegység üzemeltetői olyan partnert válasszanak, amely rendszerben működteti a poharakat. Ez azért releváns, mert ha első használat után a vendég úgy dönt, hogy hazaviszi a poharat, később ugyanúgy legyen lehetősége visszajuttatni a rendszerbe bármelyik partnernél. Ezen felül pedig lényeges a folyamatos edukáció a téma kapcsán, amely mind a szolgáltató és az üzemeltető felelőssége is egyben, hogy a vendégek megfelelően tájékozódjanak a rendszer működéséről és szükségességéről.
A körforgásos rendszer lényege és célja, hogy ezek a poharak ne a szemeteskukákban vagy a konyhapolcon porosodva végezzék, hanem a lehető legtovább maradjanak használatban.
Rozsdamentes acél poharak
A rozsdamentes acél poharak is egy remek megoldást kínálnak az egyszer használatos eldobható termékekkel szemben. Habár egyelőre Európa-szerte még alig találni olyan céget, amely szintén rendszerben szolgáltatja ezeket a poharakat (tehát nemcsak árusítják) és még kevesebb információ található arról, hogy milyen környezeti hatást is mutat ez az alternatíva, hosszas kutatás után találni releváns adatot az éghajlati hatások kapcsán is. Egy nyilvánosan elérhető életciklus elemzés szerint egy 5 alkalommal használt rozsdamentes acél csésze teljes CO2-kibocsátása 234 776 kg, 300 alkalom után pedig jelentősen, 1 437 kg-ra csökken. Ezek túlnyomóan magas számok, azonban azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy az életciklusuk végén az SS (stainless steel) poharak magas újrahasznosítási aránnyal rendelkeznek, ezért jelentősen csökkentik a CO2-kibocsátást a fokozott újrafelhasználás mellett.
Papírpoharak
A papír alapú termékek az egyszer használatos műanyag poharak egyik leggyakoribb helyettesítőjeként szolgálnak. A papír természetesen újrahasznosítható mindaddig, amíg nem érintkezik más anyagokkal. A legtöbb papírpohár ugyanis egy vékony műanyag „bélést” kap, hogy megakadályozza a bele kerülő folyadék áteresztését, és emiatt sajnos csak 0,25% kerül újrahasznosításra. Mindemellett pedig az ok, amiért egyáltalán nem bizonyosul fenntartható megoldásnak ez az alternatíva, hogy évente hozzávetőleg 20 millió fát vágnak ki egyszer használatos papírpoharak előállításához. Ez egy elég jelentős szám ahhoz, hogy a papírpoharak egy használat után egyből a hulladéklerakókban végezzék.
De akkor melyik a legjobb opció?
A környezettudatos döntések nem csupán a termék típusán alapulnak, hanem azon is, hogy a felhasználók és a szolgáltatók milyen mértékben képesek beilleszteni ezeket a termékeket a fenntartható gyakorlatokba. Hosszútávon környezetvédelmi szempontból az bizonyul fenntarthatóbb megoldásnak, amely rendszerben működik és nem generál felesleges hulladékot a poharak első használatot követő eldobása által. Ehhez szükséges egy felhasználóbarát és átjárható rendszert választani, az üzemeltetőnek megfelelően kommunikálni a rendszer működését,a végfelhasználónak pedig felelősségteljesen használni a poharakat.
